Visszaemlékezés - Beck István

Visszaemlékezés - Beck István

Lugosi Feri kérésére megpróbálom összeszedni tenisz emlékeimet:

Hogy is kezdődött? Ahogy én emlékszem, valóban Pap Pista bácsi próbálta összeszedni a gyerekeket a tenisz szeretetére. Bent dolgozott a gyárban, a kikészítőben volt mester. Édesapám vele dolgozott és ő beszélte rá apámat: „ küld le a fiad, hátha megszereti a sportot”. Nyolc- tíz éves lehettem. Voltunk páran gyerekek. Vittem magammal a Hidas Lacit, Nick Bandit, mint iskolatársaimat. Később csatlakozott hozzánk a Bandi bátya is a Nick Ágoston (Tomi ) is.

Pista bácsi adta a kezünkbe először a teniszütőt: „ Fogd meg fiam, mintha kalapácsot fognál. Tudsz-e nagyot ütni?" Majd amikor sikerült eltalálni a labdát, mi több átütni a kézi labda pályára, már szólt, hogy talán próbáljuk a pályára ütni.

Sok régi emlék elevenedik meg. Valamikor a mai parkoló helyén is volt a gödörben egy pálya. Minket, gyerekeket rendszerint odaküldtek játszani, mert az elütött, elgurult labdák nem zavarták a nagyokat. Ott játszottuk a "véres" páros mérkőzéseket. Levetett ütőkkel és labdákkal. Nick Bandi, Hidas Laci, Toldi Gyuri, Bessenyei Csaba, Lugosi Feri jómagam és el ne felejtsem Bittó Tibit, aki rendszerint csapkodott, de ha bejött neki az irgalmatlan volt. És itt szeretném megemlíteni az örökös bírónkat - mert a viták elkerülésére az mindig kellett- Lugosi Aranka nénit, Feri édesanyját. Tőle tanultuk meg, hogy először veszíteni kell megtanulni. Meg is tanultunk. Sajnos ritkán foglalkoztak velünk. Igazán edzőnk, főleg képzett edzőnk nem volt. Néha Pap Pista bácsi foglalkozott velünk, de nem rendszeresen. De játék szeretetét azt megtanultuk. Igazán, aki szerintem jó lett volna edzőnek az csak később került Budakalászra. Ő volt - magamban csak- "Mr. Laza csukló" Pap Feri. Neki volt a szavajárása: laza csukló, mindig csak laza csuklóval üss. Talán Dori is emlékszik rá.

Egy alkalommal Gödön szerveztek egy tenisz tábort. Hatan mentünk Budakalászról. Négyünknek szerencsénk volt, mert késve érkeztünk és a mi szállásunkat az egyik edző elfoglalta a családjával. Mi a futballpálya gondnok lakásában voltunk elszállásolva, így ebéd után nekünk nem kellett részt venni a csendes pihenőn, hanem csatangolhattunk. Lugosi Feri már akkor is kutya bolond volt, és a nyári melegben, úgy döntött, hogy a házigazda németjuhászát megitatja a bádog locsolókannából. Minek az lett a következménye, hogy az új locsolókanna rászorult a kutya fejére. Lemezvágó ollóval kellet a kannát levágni. A gondnok bácsi nem szeretett bennünket ezután, mai napig nem értem, hogy miért…Végül is a kutya megmaradt.

Jártunk a megyei bajnokságban versenyezni. Dunakeszi. Emlékszem egy alkalommal Lugosi Feri irgalmatlan nagy csatában, három játszmában kikapott. Már mindenki végzet, de ők még mindig gyilkolták egymást. Alig bírtunk a Feribe lelket verni utána.

Csepel Autó. Dunaharasztiban volt a pályájuk a Duna mellett. Délután a nap rásüt a vízre és a csillogástól nem látsz semmit. A csillogás ellen a kerítésre felakasztott ponyvát a szél meg hangosan csattogtatja. Egy élmény volt játszani.

Zebegény. A kis Karcsi (Ifj. Lugosi Károly) vitt bennünket a Trabijával. Még soha nem voltunk ott. Adott címre mentünk. A zebegényi csapatnak Márianosztrán volt a pályája. A faluba érve érdeklődtünk, hogy az adott utca merre van. Igen csodálkozva néztek ránk. Később kiderült, hogy mi a fegyintézet után érdeklődtünk. Ugyanis a fegyintézet területén belül volt a pálya, lévén az egyik játékosuk nevelőtiszt volt az intézetben. Jóleset a mérkőzés után "kiszabadulni"…

Szép emlék volt még Kovács Andris által említett németországi hosszú hétvége is. A brémai városnézés, Európa egyik legnagyobb borozójában borkóstoló. Éjszakai utazás a vonaton Schuszter Józsival és a "Curival" (Czerman Pista)… Egyik este az egyik vendéglátónk vitt a szállásunkra bennünket a Mercijével. Schuszter Józsi ült hátul középen és diktálta a sebességet. " Gyerekek 160, már 180. Gyerekek 200 km/h sebességgel megyünk.” Curiról tudni kell, hogy fél a kocsiban. A sebesség emelkedésével egyre jobban kapaszkodott a kapaszkodóban. Szóltam neki, hogy le ne törje. Mire csak annyit válaszolt, ha karambolozunk valamiben kapaszkodni kell. Hát kétszáznál nem tudom mennyi esélyünk lett volna.

Még sokat lehetne mesélni, írni. Sok régi szép, illetve ma már szép emlék fűz a teniszhez. Talán a többit majd élőszóban a pálya mellett…


Bejegyezte: Beck István
2011

 


BUTEC

A Budakalászi Tenisz Club non profit egyesület, amelynek célja a kalászi tenisz élet támogatása mellet az Országos Bajnokságban résztvevő csapatok segítése, valamint nyaranta a budakalászi fiatalok bevezetése a tenisz világába.

Elérhetőségeink

Lugosi Ferenc
szakosztály elnök
2011 Budakalasz, Szentendrei út 7
info@kalasztenisz.hu

 

Hírlevél

Értesüljön friss híreinkről, iratkozzon fel a kalsztenisz.hu hírlevélére.

FACEBOOK